Meghalok..

Annyeong.

Gyerekek én meghalok. Ma tökre jól volt a lábam, hurrá. Leviszem most délben a kutyát..szomszédba cigányok költöztek. És van egy kutyájuk. Na én nagyban megyek az Arthurral és kocog ki elénk egy kis szőrmók kutya. Na Arthur üvöltve próbál előre törni, hogy széttépje a kutyát, én meg próbálom egy kézzel visszarántani. Amikor sikerült végre elijeszteni, megint visszajött...na és akkor volt az, hogy Arthur ahogy ugrott belekarmolt a bal lábamba. Szó szerint véresre karmolta. Vannak karcolások a jobb lábamon is, de azok nem vészesek..majd amikor azt hittem hogy végre visszatántorodik egyre közelebb jött...És akkor történt meg a baj. Arthur ahogy ágaskodott fel a jobb mellső lábával valahogy pont a tegnapi elesésem következtében sérült térdemet tolta hátra. Én akkor azt hittem, hogy meghalok. Végre felébredt a kedves szomszéd és megfogta a kutyáját, amihez hozzáteszem nem volt póráz..Fájós jobb lábamat húzom magam után, próbálom féken tartani a felhevült Arthurt és így sántikáltunk ki a gát felé. Na akkor én kiszúrtam egy másik kiskutyát (ó, de jó) és próbáltam menteni a menthetőt és jobbra fordultam. Arthur kibújt a nyakörvéből és én valami furcsa manőver segítségével ráugrottam a kutyámra és elkaptam a torkánál. Köztudott, hogy a kutyák érzékeny pont a nyakuk. Arthur meg sem mozdult. Én amilyen gyorsan csak tudtam visszahúztam a fejére a nyakörvet és elindultam, hogy minél távolabb kerüljünk az érintett kutyától.
Na ennyi lett volna ez a kis történet..próbáltam kissé humorosan írni, mondjuk nekem nem volt az.

Még ma majd jövök. Chu~